Elszánt parlamenti képviselők ostorozták az EP keddi plenáris vitájában a Tanács kormányközi megközelítést tükröző álláspontját az egységes bankszanálási alap kérdésében. A görög EU-elnökség ennek ellenére már látni véli a kompromisszum körvonalait, amihez a Bizottság is hozzá kíván járulni egy kompromisszumos javaslattal.
Kompromisszumos javaslattal állt elő az egységes bankszanálási mechanizmusról tartott európai parlamenti plenáris vitán Michel Barnier, az EU belső piaci biztosa. A bizottsági elnöki posztra is pályázó politikus bár továbbra sem ért egyet a tagállamok által a majdani egységes szanálási alappal kapcsolatban elfoglalt kormányközi megközelítéssel, egyes parlamenti képviselőktől eltérően nem vívna kilátástalan harcot ennek a pozíciónak a megváltoztatása érdekében.
A biztos ehelyett hidakat próbál építeni a Tanács és az EP között, amely szerdán szavaz saját álláspontjáról, miközben már hetek óta tárgyalásban van a bankunió eme lényeges pilléréről a tagállamokkal. Barnier kedden a plenáris vitán azt javasolta, hogy a közösségi szintű bankszanálási alap létrehozására a Tanács által javasolt 10 éves átmeneti időszakot rövidítsék le 7 évre, és ezzel összhangban 10 százalék helyett évente 15 százalékkal növekedjen az alaphoz történő nemzeti hozzájárulás és a „közösségiesítés” aránya.
Mint ismert, a tagállamok alapvetően a német jogi aggályok miatt egy kormányközi megállapodásról tárgyalnak, amelynek keretében egy tízéves átmeneti időszakban évről-évre növekvő arányban úgynevezett tagállami komponenseket bocsátanák a csak 2025-től teljesen közösségi szintre kerülő bankszanálási alap rendelkezésére. A kormányközi megállapodás szövegtervezete erről lásd a BruxInfo korábbi cikkét pontosan meghatározza majd, hogy bankszanálás esetén mikor, milyen forrásokat vennének igénybe az átmeneti időszakban.
Mivel a képviselők túlnyomó része elsősorban az EP hatásköreinek megrövidítésétől tartva elutasítja a kormányközi megállapodást és a javasolt tízéves átmenetet, kezdettől fogva ennek a periódusnak a lerövidítése tűnt az egyik lehetséges kompromisszumnak. Barnier egy másik kedden elővezetett javaslatának értelmében a szanálási alap az átmeneti időszak végén közvetlenül begyűjthetné a tagállami szanálási alapokból érkező befizetéseket. Végül, de nem utolsó sorban a belső piaci biztos a tagállami pozícióból hiányzó pénzügyi védőhálót „kölcsönökkel és garanciákkal” helyettesítené, összhangban azzal, ahogy a parlamenti jelentéstevő, Elisa Ferreira, portugál szocialista képviselő is javasolja.
A plenáris vitán felszólaló képviselők kevés kivétellel ugyanakkor nem sok jelét mutatták a kompromisszumkészségüknek, és a kormányközi módszer mellett főleg a döntéshozatali mechanizmus összetettségét és alacsony hatásfokát bírálták. Wortmann-Kool (holland néppárti) képviselő szerint a szanálási alapnak az első naptól kezdve működnie kell ahhoz, hogy hiteles legyen, és a 10 éves átmenet öt évre történő lerövidítését sem tartotta elfogadhatónak.
Sarah Bowles (brit liberális), a gazdasági és pénzügyi szakbizottság elnöke úgy vélte, hogy a kormányközi megállapodás tartalma és formája egyaránt problémát okoz. „Ha tagállami részekre bontjuk az alapot, az működésképtelen lesz. Nincs határidőnk, ha elvekről van szó. Ha kell, az utolsó leheletünkig küzdünk” – közölte harciasan a képviselő.
Marianne Thyssen (belga néppárti) túl bonyolultnak és politikailag motiváltnak nevezte a Tanács által elfogadott döntéshozatali szabályokat, amelyek a Tanácsnak hagyják meg az utolsó szó lehetőségét a bankszanálások esetén. A képviselő szerint a Tanács javaslata azt jelenti, hogy elsősorban a kisebb tagállamokban tíz éven át még az adófizetőknek kell majd állniuk a bankszanálások számláját, szöges ellentétben az eredeti szándékokkal.
Werner Langen, német néppárti képviselő ugyanakkor a berlini kormány pártját fogta, amikor arra figyelmeztetett, hogy ha a német alkotmánybíróság megfúrja a megállapodást, akkor az egész bankuniós kezdeményezés csődöt mondhat. Langen szerint az egész nem Berlinnel függ össze, hanem azzal, hogy szerinte az EU-szerződés rendelkezései nem nyújtanak jogi szempontból kellő biztonságot. Ezért nem elítélendő az, hogy a tagállamok köztes megoldást keresnek – tette hozzá.
Evangelosz Venizelosz, görög miniszterelnök-helyettes ehhez képest optimistán foglalta össze a vitán hallottakat, úgy vélve, hogy abból ki tudta hámozni egy gyakorlatias kompromisszum fő elemeit. Ő is fontosnak nevezte, hogy a tagállami alkotmánybíróságok utólag ne szedjék szét ízekre azt, amiben a két intézmény egymással megállapodott.
