Az Európai Parlament plenárisa csütörtökön ismételten támogatásáról biztosította az intézmény tárgyalódelegációja által a Tanáccsal a bankszanálási mechanizmusról folytatott egyeztetéseken követett irányvonalat. A képviselők több lényeges ponton is komoly fenntartásokat fogalmaztak meg a tagállamok álláspontjával szemben.
Megerősítette a tárgyalóküldöttségének korábban adott tárgyalási mandátumot csütörtökön az Európai Parlament, amely több lényegi elemében is vitatja a tavaly decemberi tanácsi álláspontot az egységes bankszanálási mechanizmus kérdésében.
A plenáris ülés 441 igennel, 141 nemmel és 17 tartózkodás mellett látványosan kiállt eredeti tárgyalási álláspontja mellett, minimális megértést mutatva a tagállamok álláspontja és az azt alátámasztó jogi és politikai érvek iránt.
Az EP tárgyalóküldöttsége szerdán már 4-ik alkalommal egyeztetett az egységes bankszanálási mechanizmusról szóló rendelet szövegéről a kormányok képviselőivel, és az eddigi tárgyalásokon nem sok jelét lehetett látni a haladásnak.
A képviselők szerint a tagállamok decemberi álláspontja nem biztosítja a bankszanálás és az egész bankuniós projekt legfontosabb céljának az elérését, hogy a jövőben az eddigi gyakorlattól eltérően ne az adófizetők számláját terhelje a bajba jutott bankok megmentése. Az EP tagjainak többsége úgy véli, hogy az egységes bankszanálási alap létrejötte után, az első években nem rendelkezik majd megfelelő tűzerővel; a bankok rendezett felszámolására hivatott döntéshozatali mechanizmus pedig túlságosan körülményes és lassú lesz, és nem lesz mentes a politikai befolyásolás lehetőségétől.
A képviselők aggodalmának fő tárgya az a kormányközi megállapodás, amiről a tagállamok a bankszanálási rendelettel párhuzamosan tárgyalnak, és ami gyakorlatilag kiveszi az együttdöntésből a leendő bankszanálási alap fő paramétereinek az elfogadását. A kormányok elsősorban a javasolt bankszanálási alap jogalapjával kapcsolatos német kételyek miatt döntöttek a kormányközi megállapodás kitárgyalása mellett, amit március 1-ig szeretnének befejezni.
A kormányközi megállapodásnak mindenekelőtt arról kellene rendelkeznie, hogy a majdani alap egy tízéves átmeneti időszak során hogyan férhetne hozzá a résztvevő országok nemzeti komponenseihez, és a tízéves időszak végére hogyan jöjjön létre a teljes felelősség-megosztás. A tervek szerint évről-évre 10 százalékkal nőne a tagállami komponensek alaphoz való hozzájárulása.
Sokan úgy vélik, hogy az EP-nek a kormányközi megoldás végsőkig való ellenzése helyett inkább a csomag feltételeinek feljavítására kellene törekednie. Például a tízéves átmenet lerövidítésére. Michel Barnier belső piaci biztos az EP keddi plenáris vitáján azt javasolta, hogy 7 év legyen az átmeneti időszak, aminek végén létrejöhetne az egységes alap.
A testület tagjai nem hiszik, hogy a Tanács által elfogadott döntéshozatali rendszer elég hatékony és gyors lesz ahhoz, hogy 24 óra alatt döntés születhessen a bajba kerülő bankok szanálásáról. A képviselők az egységes bankfelügyeletnek (az Európai Központi Banknak) is kulcsszerepet szánnának (a bankszanálási hatósággal együtt) annak szavatolása érdekében, hogy a hitelintézetek rendezett felszámolásáról szóló döntésektől a lehetőség szerint minél távolabb tartsák a politikát.
Az EP azt is kifogásolja, hogy a tagállamok (ugyancsak német nyomásra) nem határoztak egy pénzügyi védőháló létrehozásáról, ami az első években megtámasztaná a kezdetben csak korlátozott forrásokkal rendelkező közös szanálási alapot. A képviselők ezért azt szeretnék, ha az alap kölcsönöket vehetne fel a piacon, amiket aztán a kedvezményezett bankoknak vissza kellene fizetniük.
A parlament további követelése, hogy az alapot úgy alakítsák ki, hogy az egyenlő hozzáférést biztosítson valamennyi bankunió égisze alá tartozó pénzintézet, és nem csak a körülbelül 250 határokon átnyúló tevékenységet folytató bank számára.
Martin Schulz, az EP elnöke csütörtöki felszólalásában közölte, hogy arra fogja kérni a tagállamokat, hogy a február 17-re tervezett pénzügyminiszteri tanácsülés elé időzítsenek egy soron kívüli ülést is. Ezzel szerinte elkerülhetővé válna, hogy két hét kiessen a tárgyalásokon.
Az időtényező nagyon fontos, hiszen ha a két intézmény még a jelenlegi ciklusban le szeretné zárni a vitát (ami a meghirdetett cél), akkor az utolsó határidő az EP április közepi, választások előtti utolsó plenáris ülése a végszavazásra.
