Minimum négyéves szabadságvesztést kell kiszabni a jövőben a pénzügyi eszközökkel való bennfentes kereskedelem és más piaci visszaélések minősített eseteinek az elkövetőire – áll abban a jelentésben, amit kedden szavazott meg első olvasatban plenáris ülésén az Európai Parlament.
A jövőben minimum négy évet kell rács mögött tölteniük azoknak, akiket a pénzügyi eszközökkel folytatott bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció más minősített eseteiben találnak bűnösnek a tagállami bíróságok. Az új szabályok egységesítik a piaci eszközökkel elkövetett bűncselekmények definícióját és az ezekért kiszabható büntetési tételeket. A jogszabályról keddi plenáris ülésén szavazott az Európai Parlament.
Az erről szóló jelentés 618 igen szavazatott kapott a házban, és mindössze 20-an szavaztak ellene (43-an pedig tartózkodtak). A parlamenti első olvasat után még a szakminiszterek tanácsának is el kell fogadnia a jogszabályt, mielőtt az hatályba léphetne. Erre egyébként két év áll majd a tagállamok rendelkezésére.
„Ez az első olyan szabály, amely uniós szinten vezet be kemény büntetést az ilyen bűncselekményekkel szemben: legalább négy év börtönnel kell sújtani a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció elkövetőit. Nem a LIBOR-botrány volt az utolsó ilyen eset: a piaci manipuláció gyanúja az olaj-, gáz- és devizapiacon is felmerül" – jelentette ki a jelentést gondozó angol szocialista képviselő, Arlene McCarthy.
„A pénzpiaci manipuláció vagy bennfentes kereskedelem révén meggazdagodott bűnözők nem úszhatják meg pusztán egy közigazgatási bírsággal. Büszke vagyok arra, hogy az ilyen bűncselekményekre kiszabandó legalább négy éves szabadságvesztés átment a házon. Segít újraépíteni a pénzpiacok iránti bizalmat, ha látjuk, hogy működik az igazságszolgáltatás. Ezzel a jogszabállyal javulhat a hatóságok hatékonysága a pénzpiaci bűncselekményekkel szemben, hiszen egyrészt bővítettük a képzési és anyagi lehetőségeiket, másrészt pedig a határon átnyúló esetek kivizsgálására is jogi alapot teremtettünk" - közölte Emine Bozkurt holland szocialista képviselő, aki az állampolgári jogi bizottságban követte a témát.
A jogszabálytervezet szigorúbb büntetési tételeket, többek között szabadságvesztést ír elő az olyan súlyos piaci visszaélések szankcionálására, mint az információk jogosulatlan közzététele, a bennfentes kereskedelem, a piaci manipuláció és a bennfentes információk jogosulatlan közzététele.
A büntetési tételeknek az egész Unió területén érvényesülniük kell, ennek érdekében a tagállamok bíróságainak a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció legsúlyosabb eseteiben legalább négy éves, az információ jogosulatlan közzététele esetében pedig legalább két éves szabadságvesztést kell kiszabniuk.
A négy évi szabadságvesztéssel sújtandó piaci manipuláció többek között olyan ügyletek kötésére, vagy az ilyen jellegű megbízás adására vonatkozik, amelyek hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak egy vagy több pénzügyi eszköz kínálatára, keresletére vagy árára vonatkozóan, vagy hamis vagy félrevezető információt adnak egy referenciamutató, például a londoni bankközi irányadó kamatláb (LIBOR), vagy a európai irányadó bankközi kamatláb (EURIBOR) kiszámítására.
A négy éves szabadságvesztéssel büntetendő bennfentes kereskedelem olyan ügyletekre vonatkozik, amelyben a belső információt pénzügyi eszközök vásárlásának vagy eladásának céljára, vagy egy megbízás törlésére vagy megváltoztatására használják.
A tagállamok a szabályokban előírtnál szigorúbb büntetési tételeket is alkalmazhatnak.
A referenciamutatók piacát is szabályozzák
Az EU-intézményei párhuzamosan egy másik, a pénzügyi eszközökkel való visszaélések megakadályozását célzó jogszabály-tervezetről is vitatkoznak, amit tavaly szeptemberben terjesztett elő az Európai Bizottság.
Brüsszel a jogszabállyal azt biztosítaná, hogy a jövőben ne lehessen manipulálni a pénzügyi eszközök és pénzügyi szerződések árképzésében meghatározó szerepet játszó referenciamutatókat. A szabályozás válasz a tavalyi LIBOR és EURIBOR botrányokra.
A referenciamutató olyan index, amelyet releváns adatok reprezentatív halmaza alapján számolnak ki, és amely pénzügyi eszközök vagy pénzügyi szerződések referenciaáraként, vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére szolgál.
„A referenciamutatók a pénzügyi rendszer létfontosságú alkotórészei: kritikus szerepet játszanak a piacok számára, csakúgy, mint a polgárok millióinak jelzáloghitelei és megtakarításai szempontjából. Ennek ellenére eddig jórészt szabályozás és felügyelet nélkül működtek. A piac bizalmát aláásták a referenciamutatók manipulálásával kapcsolatos botrányok. Lépnünk kell, helyre kell állítanunk a megingott bizalmat” – jelentette ki a javaslatot szeptemberben bemutató belső piaci biztos.
Az iparágban meglévő problémákra a 2012 nyári LIBOR és az EURIBOR- botrány irányítottá rá a figyelmet. A londoni bankközi kamatláb (LIBOR) és az európiaci bankközi kamatláb (EURIBOR) manipulációja nyomán nem egy európai és amerikai bankot többmillió eurós bírság megfizetésére köteleztek. Jelenleg is folynak vizsgálatok egyes árupiaci (olaj-, gáz- és bioüzemanyag-piaci) és tőzsdei referenciamutatók feltételezett manipulálása miatt.
A vizsgálatok bebizonyították, hogy egyes bankok önös érdekből a valósnál jobb referenciamutatókat hazudtak, hogy kedvezően befolyásolják kereskedési pozícióikat. A manipulációra még a pénzügyi válságot megelőzően került sor, azért, hogy a kereskedők még több pénzt nyerjenek az üzleten. Ez a módszer arra is jó volt, hogy a válság idején elfedje egyes pénzintézetek törékeny helyzetét. „Egyszóval: a bankok a valóságnál alacsonyabb refinanszírozási rátát hazudtak” – hangsúlyozta Michel Barnier, aki szerint mindennek két komoly következménye volt. Egy: a bankok üzleti mérlege és eredményei nem megbízhatóak. Kettő: ügyfelek milliói fizethettek túl magas vagy éppen túl alacsony kamatot az adósságuk után.
A Bizottság javaslatai a referenciamutatók előállításának és ellenőrzésének javítását irányozzák elő. Ennek érdekében a jogszabály tervezete előzetes engedélyhez köti és folyamatos tagállami és uniós szintű felügyelet alá helyezi a referenciamutatók előállítását. Követelményként írja elő, hogy a referenciamutatók kezelői mentesek legyenek az összeférhetetlenségtől.
A rendelet nagy hangsúlyt helyez a kezelők által használt bemeneti adatok és módszertanok minőségének javítására is. A felhasznált adatoknak megbízható forrásból kell származniuk, és az alkalmazott számítási módszernek megalapozottnak és megbízhatónak kell lennie. Lehetőség szerint tényleges ügyletekből származó adatokat kell használni, és csak ezek hiányában lehet megerősített becslésekre támaszkodni.
A javaslat az adatszolgáltatókra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, biztosítandó, hogy megfelelő adatokat bocsássanak rendelkezésre, és őket is ellenőrizzék. A referenciamutatók kezelőinek magatartási kódexet kell összeállítaniuk, amelyben világosan rögzítik az adatszolgáltatók kötelezettségeit és felelősségi körét. Ezek közé tartozik majd az összeférhetetlenség megszüntetése.